Elkönyvelt vereség
Vagy nem szívesen. Nehéz, jobbára érthetetlen nyelvezetű, avíttas témák, messze a valóságtól. Az ilyeneket utálják. Oidipuszban a thébai mondakörbe belebonyolódott perverz állatot látják a csalódottságában elbukó férfi helyett. Anna Kareninától izomláza lesz, míg tartja olvasás közben, olyan hosszú, pedig direkt két kötetre szelték – 22 éve ott fogja a port a nappali polcán a Világirodalom remekei között, narancsos vászonkötésben a többi, uniformisba öltöztetett regény mellett. Miért nem lehet egy sima megcsalási sztorit beleírni egy ötoldalas novellába (ha már irodalom)? Érthetetlen. És akkor legalább a versek? Az egyik költő nemi beteg volt, a másik üzletet csinált az árvaságából, a harmadik beleszeretett a pályatársába, aki, megdöbbentő, de szintén férfi volt. Ezektől mit tanuljon az ember? Verslábat talán. De világnézetet, értékrendet hogy? Meg már nem is az a világ van.
Jó. Nyelvi regisztert váltok. Bridget Jones naplója esetleg? Á, az egy lúzer. Tehenész bugyiban jár és annyira béna, hogy fagyit eszik ahelyett, hogy bepasizna. Bár az előbbi legalább meglátszik rajta. Mondom, akkor a cselekményt ezek szerint ismeri. Miért, ki nem? Látta filmen. Az a bájgúnár a szarvasos kötött pulóverében…: kiköpött antihős. Ó, végre, közel járunk egy fogalomhoz. Visszamerészkedek hát egészen Camus-ig, de teljes a Közöny. Mert attól ne öljön már senki fia embert, hogy belevilágít valami a szemébe. Ezek alapján mindenki, aki kijön a szoláriumból, ámokfutó lehetne. És a realizmus? Teszem azt, Kafka? Az teljesen megbolondult. Valami gusztustalan csótány lett belőle, mire reggel felébredt. Na, ezért gyűlölök korán kelni, ki tudja, mi vár rám aznap. Ráadásul végrendelkezte, hogy a haverja égesse el a műveit. Az ilyen minek ír egyáltalán? Mondom, alkotói szabadság, vadság, művészlélek, kiábrándultság, elvágyódás, korszellem, akármi. Legyint. Mennie kell. Ül a gép elé. Valaki bejelölte. De komolytalan lehet. A Magamról-hoz azt írta, olvas.
Mindjárt diplomázik. Ül a tanítóképző előadójában. Hogy került oda, Isten tudja. Kérdem, mit olvasnak. Ő és a csoport. Mármint a kötelezőkön kívül. Mondja, még a kötelezőket sem. Vagy nem szívesen. Ja, de mégis van valami. Balázst! Mondom, milyen Balázst? Hát Sebestyén Balázst. Aha. És mit írt? Hát könyvet. Szigorúan bizalmas. Az a címe. És miről szól? Agykontroll, reinkarnáció, természetgyógyászat, ilyenek. Amolyan lelki útmutató. Az. Biztosan az lehet. Nézem a boltban, 2 690 forint. Viszik. Így is. Igaz, hogy kijönne belőle három kiló hús, de viszik. Két polccal arrébb Szabó Magda. Régimódi történet: 1 100 forint. Akciós. Hát persze: kevés benne az agykontroll. A vásárlókból meg szimplán csak az agy hiányzik.
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
