Bömböl a Bika
Pedig a szecessziós épület Debrecennek (Magyarország második legnagyobb városának) 1914 óta a szívbillentyűje. Ami beleszürkült az idő múlásába. Mintha állna a nyakán valaki: kéken dagadnak rajta az erek. Nesze neked, odarakott, bebetonozott városimázs, alapvető tájékozódási pont, település közepének közepe! Hagyomány és rang. Érthetetlen, mi vezetett odáig, hogy az egykor patinás szálloda a közelmúltban végbement látványos – pénzt, teret nem kímélő, többségében időszerű – fejlesztéseket csak oly módon érezte meg, hogy az azok építése során keletkező porból jutott minden ablakpárkányára. Tulajdonképpen teljesen mindegy, papíron kié, milyen kusza tulajdonosi viszonyok állnak a háttérben, miként bukta el az 500 milliós uniós támogatást a Cívis Hotels Zrt., amiből fényesedhetett volna a Bika töke legalább, milyen szájízzel ittak hideg vizet arra a 30 millió eurós fejlesztésre, amiből az utolsó küszöböt is kivikszolni készültek… Lényeg az, hogy az Eiffel-tornyot akkor is ruháitól megvált, élő embergyűrű óvná-védené az apokalipszistől, az enyészettől, Sarkozy következő feleségétől, a támadó sárkánygyíkoktól, bármitől, ha fél Párizs éhezne, és a Szajnába pisilne a szegénységtől. Mert van, ami fontos. Van, ami jel. Mert minden helynek van egy szeme. Olyan, ami egymagában arculat. Ja, hogy a vastoronyban nem laknak? Tényleg nem. De az is idegenforgalom, az is pénz.
A másik sarkalatos pont a hotel besorolása. Ma, amikor látszólag úgy tűnik, minden nagyobb méretű kartondoboznak kijár legalább két csillag, ha az nem a híd alatt van, az Aranybika mindössze hármat véshetett fel a réztáblára, holott (komoly) ráfordítással ötöt is lehetne belőle „csinálni”. Vegyük csak sorra: a Divinusnak öt, a Thermálnak, a Lyciumnak, a Hungestnek (Nagyerdő), de még a világ végén lévő Platánnak is négy, de még a Kálvin téri Cívis Hotelnek is három van. Ötágút manapság nem osztogatnak „ingyen”. Ha hiszik, ha nem, négy csillaghoz nagyítós borotválkozó tükör, három idegen nyelven eligazító recepciós, hajszárító, napi 16 órában rendelkezésre álló londiner, kombinált konnektor és legalább 12 féle minőségi magyar bor szükségeltetik, na meg alkalmas üvegnyitó a minibár folyékony tartalmához. Az ötcsillagos előírásokkal már ne is bosszantsuk a köznépet. (Egy lakosztály minimális mérete akkora, amekkora helyen ma szerelmesek élnek. Két gyerekkel). Szóval a Bika valahogy lemaradt. Kicsúszott a talpa alól a macskakő. Vagy ki a tudja, mi történt. Ám a csődeljárás szót nem lehet óriásplakátra „marketingelni”. Arra nemhogy a nagy vízen túli kirándulni vágyó, de a féllábú német nyugdíjas sem ugrik. Rossz reklám.
A Bikában remek konyha van; 205 szoba. Kétágyas fapados 64, jobban felszerelt 98 euróért éjszakánként. Az interneten fórumozó szállóvendégek többek között a kopott bútorok, a zaj, a svédasztal tartalma, a nem ürített szemetes, a működésképtelen távirányító miatt méltatlankodnak. Apróságok, amire igenis vigyázni kell, ha már Bem tábornok, Jókai Mór, Kodály Zoltán lábnyomán járunk.
Legutóbb nemzetközi befektetői érdeklődésről volt szó. Kínai, angol, orosz. Ha így haladunk, elgondolkodhatunk, mit is akarunk jobban. Mit is? Ázsia centert, viaszmúzeumot vagy az Aurórát?
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
