Nyakleves

Hogy honnan és mikor, nem tudom, már csak azt láttam, hogy a telerajzolt karjával benyúl az autó bal első ablakán – és tarkón vágja a sofőrt. Augusztus 3., hétfő délelőtt volt. A meleg megfőzte az emberek és az emberszabású állatok agyát (annak híján a kopasz fejeket). A Hétvezér utca egyébként is utálatos, keskeny sávján hosszú sorban torlódtak össze az autók, bennük női, férfi, idősebb, fiatalabb vezetőkkel. Mindenki várt a sorára, a pirosból zöldre váltásra, semmi extra nem volt, főtt szépen mindenki a saját levében. 

Egyszer csak az egyik kapubejáróban megjelent egy vörös hajú fickó. Kölyök még szinte, aki egy utánfutóval akart kiállni, ám a kocsisor miatt várnia kellett (volna). Ha bírt volna, ha akart volna. De nem bírt és nem akart. – Te buzi köcsög fasz – kezdte mondókáját az épp ott álló suzukisnak, aki lehúzva a jobb oldali ablakot, megpróbálta a lehetetlent: jó modorban megbeszélni a történteket, türelmét kérni a rőt gyereknek, hogy ugyan várjon már pár percet, míg el tudja onnan moccintani az autóját. Merthogy a nagy sor miatt, hely híján erre momentán nincs módja. De a vörös csak mondta, élvezettel trágárkodott, teljesen felhúzta magát. Látszott rajta, ettől pörög be. Közben állt a sor, a békén hagyott vezetők lapultak az ülésükben, folyt a veríték, hónalj nem maradt szárazon. S mikor a szmöre már sokadjára ismételte szűköcske szókincsét, hirtelen egy szál gatyában, mezítlábasan, tetováltan, bunkón megjelent a kopasz, akinek láthatóan egyik félhez sem volt köze. Odament, mert buli volt, balhé, amiből ő nem maradhatott ki. Benyúlt a sofőr melletti ablakon, és azt ordibálva, hogy ezek mindig elállják az utat, tarkón ütötte a suzukist. Egyszerűen nyakon vágta. Utána ahogy jött, elment, vissza a kocsma felé. A balhénak vége volt, de az ütése még a vörös hajúba is belefojtotta a szót. 


B. Gergely Krisztina
b.gergely.krisztina@civishir.hu