Civishir.hu

Bár kismotorfecskendő-szerelésben verhetetlenek, és milliárdos vagyonra vigyáznak, mégsem irigylendő a debreceni tűzoltók élete. Hogy betarthassák az írott szabályt, ki kell alakítaniuk egy-két íratlant is: folyamatos vészvillogó-használat például csak járó motorral biztosítható. A pórnépség meg hadd hallgassa a motor zúgását, szagolja a kipufogógázt, nincs is annál rákkeltőbb, pláne egy sétatéren.

Egy olvasó írta meg az egészségért és az elpocsékolt üzemanyagért égbe kiáltó levelét, amire az illetékes válaszolt. Mondván, jogszabályi előírás, hogy munka közben folyamatosan használni kell a megkülönböztető fényjelzést, ám ha ezt leállított járművel teszik, akkor lemerül az akksi. Sajnálatra méltó helyzet: lepukkant szerkocsi, értelmetlen benzinpocsékolás az egyik oldalon, környezetszennyezés és egészségkárosítás a másikon. Vagy: a hivatásszerű életveszély-elhárítás áll szemben a gondtalan, boldog, sétatéri fagyizással. A ráció a racionalitással. A jogkövetés a kötözködéssel: ha menteni kell, jöjjenek,szabályosan, de közben ne legyen kipufogógáz-szag és kellemetlen zajhatás. 

A tűzoltóság legutóbbi beszámolójából kiderül: „jelentős összeget”, konkrétan 7,6 millió forintot kellett üzemanyagvásárlásra fordítani a múlt évben, ami egyrészt a folyamatosan emelkedő áraknak, másrészt az ár- és belvízi védekezésnek a következménye. És persze a mostanihoz hasonló, enyhe viharkárok okozta vészhelyzet-elhárításoké meg az ócska teherautóké, a lerobbant gépjárműparké. Na meg a felesleges vonulásoké (téves jelzés okán 220-szor, vaklárma miatt 22-szer kellett hiába kimenniük 2010-ben). A 7,6 millió forint – csak a debreceni működési területen! – mellett egyébként még 10 és fél milliót költöttek javításra, karbantartásra is...

Sok jut mostanában a rendvédelmisekre. Megosztja a közvéleményt az őket érintő, tervezett kormányzati intézkedés, például a korkedvezményes nyugdíj eltörlése. Az az elképzelés, hogy ne mehessenek el 25 év után nyugállományba (ráadásul jó feltételekkel) sokakból vált ki pozitív érzéseket, a törvény visszamenőleges hatályán viszont szoktak vitatkozni. A debreceni tűzoltókról nem árt tudni: az utóbbi két évben jelentősen csökkent a nyugállományba vonulók száma, mivel kevesen rendelkeznek az ehhez szükséges 25 év szolgálati idővel. Tavaly például csupán egy ember élt ezzel a lehetőséggel. (Egyúttal itt, a kedvezmények között megemlítjük, hogy a DKV-val kötött megállapodás szerint az állomány tagjai a szolgálati igazolvány felmutatásával közlekedhetnek Debrecenben – lehet őket irigyelni érte.)

A debreceni lánglovagok tehát viszonylag fiatalok – nem úgy a felszereléseik. A különleges tehergépjárművük 24 éves, „erősen elhasználódott” állapotban van, rendszeresek a motor indítási problémái. (Nagyszerű!) A porral-oltó gépjárművük betöltötte a 22 évet, a habbal-oltó kocsi pedig 21 esztendős, ám az állapotuk jónak mondható. /Mivel a most következő sorok a nyugalom megzavarására alkalmasak lesznek, javasoljuk, a második emeletnél magasabban lakók ne olvassák el ezt a bekezdést!/ „Vissza-visszatérő problémánk a magasbólmentő-gépjárművek üzembiztonsága. A magas vételár, illetve a kiugróan magas javítási költség ellenére a legmegbízhatatlanabb szereink közé tartozik a gépezetes tolólétra, illetve az emelőkosaras gépjármű”. Szuper!

A debreceni tűzoltókra tehát ráférne a lottófőnyeremény. Ennél rosszabbul nem álltak 1923-ban sem, amikor egy gőz-, 23 kocsi- és egy mozdonyfecskendő, egy nagy és kis szerkocsi, tíz darab vizeslajt, egy gépezetes tolólétra, egy 12 méteres kihúzóslétra, 12 egyéb létra, illetve kézi bontószerszámok alkották a felszerelést. És bár az 1925. évi jelentésében Dr. Roncsik Jenő főparancsnok arról panaszkodott, hogy a tűzoltólaktanya Csapó utcai, közel 200 éves épülete (melyet eleinte kocsmának, majd mészárszéknek használtak) sem a legénység, sem a szerek megfelelő elhelyezésére nem alkalmas, továbbá egészségtelen és túlzsúfolt, most sincsenek sokkal jobb helyzetben a tűzoltóink. A járműveik átlagéletkora 12,3 év, a laktanyakapuk csereérettek, az egyik legfontosabb autójuk pedig megbízhatatlan. És még a nyugdíjukat is irigylik tőlük?

Cseréljen velük, aki akar! 

B. Gergely Krisztina