Felesleges életek

„A mi felfogásunk szerint az európai kultúrkör erkölcsi kiindulópontja az, hogy felesleges élet még nem született. Minden ezzel ellentétes állítást elutasítunk. (…) Felesleges és indokolatlan élet pedig nincsen.” Mondta Orbán Viktor a frakcióvezetők felszólalásaira adott, Bálint-napi viszontválaszában. Viszont válaszában nem tért ki arra: a Jobbik parlamenti első embere által felvetett demográfiai csapdát, valamint a cigányság szaporulatának lelassítását hogyan értelmezi az ő felfogásuk, szerintük lehet-e ezzel valamit kezdeni. Még ha szörnyen hangzik, akkor is.

Az elmúlt néhány napban egyik megrázó tudósítás követte a másikat a híradókban, melyek arról szóltak: meggyilkolták saját szülötteiket azok, akiknek pedig a természet törvényei és a genetika alapján egészen más lett volna a feladatuk. Akik gyermeket vállaltak, akár besikerült alapon, akár azért, mert elérkezettnek látták az időt. Akiknek senki nem mondta, hogy a szülészetről hazatérve bizony az ő nyakukba szakad mindaz, amit az első néhány napban a kórházi nővérek levesznek a vállukról, a pelenkázás, a szoptatás, a hasfájás leküzdése, az egész kimerítő, 24 órás műszak. És ez bizony rohadt fárasztó, sokszor idegölő, akár 18 vagy 28, akár 38 évesen érkezik a jövevény. A csöppség, aki a reklámokban látott, illatos-mosolygós tünemény helyett sokszor egy ordító, mindenért nyűglődő, állandóan az anyja mellén lógó kis szörnyeteggé alakul, miközben persze nem veszi észre az újdonsült anyuka és apuka, hogy maguk is átmennek szépen lassan zombiba.
A brutális hírek egyikében például a 18 éves „édesapa” orvoshoz vitte ugyan a kisfiát, de olyan mesét talált ki a fejét valahova beütött gyerekről, amit még ő sem hitt el, nemhogy más. A másik összevissza harapdálta a gyerek karját – hadd sírjon a kis szaros, ha eddig nem volt oka rá, hát majd lesz! A harmadik eltörte az egyébként is vékonyka lábat, kingyolta, halálra rúgta vagy ki tudja, milyen „módszert” választott, de célt ért: elhallgatott a kis száj, nem sír már többet senki idegesítésére. Az anya még a pszichiátrián van, tán megbuggyant a lelkem?, nagy teher szakadt rá.

Amúgy pedig tényleg nagy teher egy gyerek, akinek van, tudja. És aki felelősen gondolkodik, az 3-4-nél többet nem is nagyon vállal. Legalábbis nem kéne: jó lenne, ha a több tízezer forintos abortusz helyett inkább a fogamzásgátlást finanszírozná valamiképp az állam. Ha nem lenne anyagi kérdés, hogy tablettát írasson fel a nő vagy gumigyűrűt, ha nem lenne egy normális nemi életet érő pár számára kisebb vagyon az óvszer beszerzése. Vagy ha legalább azt tudnák, akiknek ezt tudniuk kéne, hogy esemény utáni cuccokkal is jobban állunk, mint négy éve.

Mert amíg az abortusz létjogosultságán vitatkoznak az abban legkevésbé illetékes emberek, s a felvilágosítás az iskolázatlanok körében a nullával egyenlő, addig igenis születni fognak feleslegesnek vagy indokolatlannak gondolt életek, akárhogy tiltakozik ellene Orbán Viktor és a Fidesz erkölcsi gondolkodása. És ami a felvilágosultnak ugyan felvilágosult, ám degenerált (ejráérünkarramég) gondolkodásúvá fajult, mai harmincas nőket illeti: szép lassan teljesen leszoknak a szülésről, velük is kellene hát valamit kezdeni. Mondjuk egy jó értelemben vett agymosással megértetni velük, hogy szülni kell, mert a gyerek jó, a család értelmet ad és nem teszi tönkre a karriert sem. „Felesleges és indokolatlan élet nincs” – mondja a Fidesz. „Felesleges és indokolatlan élet nem kéne, hogy legyen!” – mondom én, abban reménykedve, hogy a sima szócséplésen, álságos abortuszvitán túljutva (első lépésként) megerősítik és megtámogatják a fogamzásgátlást az arra kiválasztott polgártársaink.

Hogy akit nem kívánnak erre a világra, az eleve meg se szülessen – feleslegesen.

B. Gergely Krisztina