Tisza Tibor: irány Törökország!

Cívishír: – Hogy telt az elmúlt fél év Belgiumban?
Tisza Tibor: – Köszönöm szépen, jól éreztem magam, főleg annak tudatában, hogy nyártól szabadon igazolhatóvá válok. Egyébként sok tapasztalatot is szereztem, tehát szakmailag is megérte ezt a tavaszi szezont eltölteni a Sint-Truidennél.

Cívishír: – Nyolc meccsen játszottál, kevésnek tűnik.
Tisza Tibor: – Az igaz, hogy több lehetőségre számítottam, de miután sikerült kiharcolni a bennmaradást, az edző nem szavazott bizalmat azoknak a labdarúgóknak, nekem se, Sidibének sem, akik lejáró szerződésűek voltunk. Ezt előre közölték velünk, furcsállottuk, de el kellett fogadni.

Cívishír: – Úgy tűnt, mintha szabályosan menekülnél Újpestről.
Tisza Tibor: – Újpesten évek óta teljes volt az anyagi bizonytalanság. Ilyen miliőben nehéz futballozni, és nem láttam az esélyét annak, hogy a dolgok jobbra fordulnak.

Cívishír: – Akkor most szabad vagy, mint a madár.
Tisza Tibor: – Olyannyira, hogy ráérek akár augusztusban vagy szeptemberben is elszerződni. Még sok helyen be sem fejeződött a bajnokság, a játékospiac ezután élénkül meg. Nem félek attól, hogy nem találok csapatot.

Cívishír: – Száz Loki-szurkolóból kilencvenkilenc nagyon szívesen látna piros-fehérben?
Tisza Tibor: – Én is érzem, hogy becsülnek, szeretnek, elismerik a tudásomat, ami óriási megtiszteltetés számomra. Tudják az emberek, hogy én a nehezebb utat választottam, amikor eljöttem Debrecenből, és bizonyítottam.

Cívishír: – Nem furcsa, hogy tősgyökeres debreceniként nem játszottál a Lokiban?
Tisza Tibor: – 2004-ben a debreceni kispad helyett diósgyőri játéklehetőséget választottam, és nem bántam meg, mert ott sikerült bebizonyítanom, hogy NB I-es játékos vagyok. Utána az Újpesttől egy korrekt ajánlatot kaptam, felemelőnek éreztem egy ilyen nagy múltú klubnak a játékosa, később csapatkapitánya lenni, másrészt Budapestről könnyebbnek tűnt elérni a válogatottságot és a légióskodást.. A DVSC számomra mindig kedves, mert debreceni vagyok, de a sorsunk 2004 óta nem találkozott.

Cívishír: – A DVSC vagy külföld?
Tisza Tibor: – Ez a kérdés nem olyan egyszerű. Nem minden álmom a légióskodás, vagy legalábbis nem mindenhol. A „külföld” egy tág fogalom, Magyarország határain kívül nem lehet mindent egy kalap alá venni. Én meghatároztam magamnak négy országot, ahová szívesen mennék.

Cívishír: – Furdal a kíváncsiság. Melyek ezek?
Tisza Tibor: – Fejlett futballkultúrájú nyugat-európai országok. Egy játékosnak szerintem ötven százalékban meghatározza a teljesítményét, hogy miként érzi magát egy adott helyen. Ha légióskodni megyek, akkor egy élhető országot választok, ahol az emberek jobban élnek, mint Magyarországon.

Cívishír: – Dagesztánból ne keressenek?
Tisza Tibor: – Nincs az a pénz, amiért oda igazolnék.

Cívishír: – Hogy telik a szabadság?
Tisza Tibor: – Élvezem minden percét. Hét éve mentem el Debrecenből, szinte csak az ünnepekre látogattam haza, folyamatosan hiányoztak a családtagok, a barátaim, a szeretteim. Most próbálok bepótolni mindent. Közben persze edzek, minden nap futok, hetente kétszer pedig Mezőkövesden, Jeremiás Gergő barátom csapatánál edzek.

Cívishír: – A tengerparti nyaralás ugye nem marad ki ebben a nagy szabadságban?
Tisza Tibor: – Egy hét múlva Törökországba megyünk Tőzsér Daniékkal együtt. A két család apraja-nagyja jön, egy igazán kellemes kikapcsolódásnak nézünk elébe.

Cs. Bereczki Attila