Nagy Zoltán, a jobb oldali király

Cívishír: – A Cívishír szerkesztősége megválasztott a magyar bajnokság legjobb jobbhátvédjének.
Nagy Zoltán: – Nagyon szépen köszönöm, igazán megtisztelő. Remek idényt tudhatok magam mögött. Nekem és a csapatnak egyaránt jól ment a játék.

Cívishír: – Ne szaladjunk ennyire előre! Igazán nagyot küzdöttél, míg masszív csapattaggá avanzsáltál a Lokiban. Kölcsönadtak többször is, ez hogy viselte meg a tested-lelked?
Nagy Zoltán: – Én a kölcsönadásokból rendre jól jöttem ki. Először az NB II-es Baktalórántházára kerültem, ami előrelépés volt, hiszen a Létavértes az NB III-ban szerepelt. 2009 nyarán Bodnár és Bernáth mellett nem juthattam szóhoz, de még Szélesi is tudott játszani jobbhátvédként, tehát esélyem sem volt játszani, legfeljebb Ligakupa-meccsen, tehát örültem, amikor kölcsönadtak a Honvédnak. Ott végig játszottam az idényt, sok tapasztalatot szereztem. A fejlődésem szempontjából a kölcsönadások számomra hasznosnak bizonyultak.

Cívishír: –  Hogy is lett belőled szélső hátvéd? Ilyen magassággal akár befejező csatár is lehetnél.
Nagy Zoltán – Amikor 12 évesen Debrecen kerültem, csatárként kezdtem. Aztán telt-múlt az idő, és egyre hátrább kerültem. Amikor felnőtté váltam, már a jobbhátvédként szerepeltem, de voltam közben középpályás is.

Cívishír: – Élvezed is ezt a posztot, vagy csak a kényszer szülte, és megbarátkoztál vele?
Nagy Zoltán: – Kifejezetten szeretem!

Cívishír: – Ki vagy kötve az oldalvonalhoz. Mi abban a jó?
Nagy Zoltán: – Összetett feladatkör. Védekezem, ugyanakkor támadnom is kell. Igaz, hogy csak szélen, de bejárom az egész pályát.

Cívishír: – Az igaz, hogy gyakran segíted a támadásokat, csakúgy, mint Korhut Misi a másik oldalon. Talán még többet is mehetnél előre.
Nagy Zoltán: – Akkor megyek, amikor tudok. Van olyan meccs, amikor többször tartózkodom elöl, mint hátul. Ez az ellenféltől is függ. A Győr vagy a Videoton ellen már nagyobb hangsúlyt kap a védekezés.

Cívishír: – Irigylésre méltó a helyzeted, hiszen a legjobb középső védők játszanak melletted?
Nagy Zoltán: – Óriási támaszt jelentenek. Mészáros Norbival, Dajan Simaccal, majd a bajnokság vége felé Máté Petivel remekül hangoltuk össze a védőmunkát. Kisegítjük egymást, ha kell, ez a nagyszerű ebben a csapatban.

Cívishír: – Nem sok a sok négy kapott gól tizennégy idegenbeli mérkőzés alatt?
Nagy Zoltán: – Mi is sokalljuk. Csak kettőt terveztünk.

Cívishír: – Lájkolom!
Nagy Zoltán: – Komolyra fordítva a szót: a kevés kapott gól nem csak a védők dicsősége. Benne van a kapus, a középpálya, illetve még a támadók is. A csatáraink remekül támadnak le, az egész védekezés onnan kezdődik.

Cívishír: – Varga József jobb jobbhátvéd?
Nagy Zoltán: – Egervári Sándor szerint igen. Egyébként a kényszer szülte, hogy Józsika ott kötött ki a válogatottban, mert Lázár Pál megsérült.

Cívishír: – Azt mondhatjuk, hogy Varga Józsi a legnagyobb riválisod a válogatottság szempontjából.
Nagy Zoltán: – Vicces, de akár mondhatjuk is. Tisztában vagyok én azzal, hogy Józsika kilencven percen át felszántja a pályát, én őt abszolút válogatott szintű játékosban tartom, magamat pedig még nem. Természetesen az a vágyam, hogy bekerüljek, de ezzel aligha mondtam újat, hiszen minden labdarúgó erről álmodik.

Cívishír: – Kinek a bőrébe bújnál hirtelen? Ki a világ legjobb jobbhátvédje? Dani Alves, Maicon, Sagna?
Nagy Zoltán: – Egyértelműen Dani Alves a kedvencem, őt tartom a legjobbnak. Hihetetlen futóteljesítményre képes, s ehhez jön a kivételes rúgótechnikája. Maicont is kedvelem, ő hozzám hasonló testalkatú, de a kedvenc a barcás Dani Alves.

Cívishír: – Életed meccse a Kecskemét elleni volt. Ugye?
Nagy Zoltán: – Az igaz, hogy fontos, három pontot érő gólt lőttem a végén a Kecskemétnek, de azért Európa Liga-meccset játszani Olaszországban, a Sampdoria otthonában, az valahogy nagyobb élményt jelentett.

Cívishír: – Most játszhatsz majd BL-meccset!
Nagy Zoltán: – Az lenne csak a nagy ajándék az élettől! 2009-ben lemaradtam, mert akkor adtak kölcsön a Honvédnak, remélem, most megadatik, hogy pályára lépjek a Bajnokok Ligájában. Kemény selejtezők várnak ránk, nem adják azt ingyen.

Cívishír: – Téma már a BL-selejtező az öltözőben?
Nagy Zoltán: – Beszélünk róla, de csak szűkszavúan. Még két meccs hátra van a bajnokságból, szeretnénk megőrizni a veretlenségünket, utána pedig szabadságra megyünk. Négy hetünk lesz közösen ráhangolódni az első selejtezőre.

Cívishír: – Mivel magyarázod azt, hogy játékban senki sem tudott fölétek nőni?
Nagy Zoltán: – Kecskeméten és Székesfehérváron éreztem néhány percig, hogy nyomás alatt vagyunk, de egyébként tényleg végig mi irányítottunk. Szerintem túl nagy titok nincs benne, csak annyi, hogy a különböző posztokon a megfelelő emberek játszanak. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy mind a tizenegyen labdazsonglőrök vagyunk, hanem azt, hogy mindenki a maga posztján a maximumot nyújtja. Legalábbis magyar szinten.

Cívishír: – Hol és hogy ereszted ki a gőzt?
Nagy Zoltán: – Törökországba megyünk a párommal, majd marad még néhány nap a szabadságból, azt a szülőknek szenteljük, és egy lagziba is hivatalosak vagyunk, szóval meglesz a kikapcsolódás!

Cs. Bereczki Attila