Miért nem szurkoltak a Loki-drukkerek?
Sokan azt hitték a pénteki DVSC-Kaposvár meccs előtt, hogy a debreceni szurkolóknak a renitenskedő Rudolf Gergellyel lesz bajuk, de nem ez történt: az első félidő felétől melegítő, majd még a szünet előtt pályára lépő, a meccs végén aztán megsérülő Rudit inkább biztatták a fanatikusok, sőt, látva az első félidei impotens hazai játékot, megváltóként várták pályára lépését.
A drukkereknek nem is kellett csalódniuk, Rudolf el- és bejövetelével (valamint a védekező középpályások számának csökkenésével) rögtön jobb is lett a Loki támadógépezete, a 13 perc alatt rúgott 5 gól önmagáért beszél. Mégis volt egy hazai játékos, aki kiverte a biztosítékot: Szakály Péter miatt némasági fogadalmat tettek a meccs első negyedében a máskor oly hangos szurkolók. Az volt a Loki-fanok baja, hogy a középpályás a nem túl jól sikerült meccsek (így a Fraditól elszenvedett vereség) után azt találta nyilatkozni, hogy "ez a közeg fantasztikus volt, lehet, hogy nem tudtuk elviselni a nyomást."
Nos, ez a mondat arcul ütötte a Loki legvérmesebb drukkereit, nem is oly meglepő módon: az Üllői úton konkrétan 4000 néző volt, így elég furcsán hangzik egy BL-t is megjárt, remek szurkolói hátterű csapatban futballozó játékostól, hogy berezel egy negyedházas magyar stadion atmoszférájától. A debreceni ultrák csenddel büntették az amúgy eddig nem bántott játékost, de az se volt túl hízelgő a Kaposvárról ideszármazott fiatalember számára, amikor a hazai fanatikusok rákezdték: "Szakály, a kedvedért nem szurkolunk, hogy ne izgulj, ha pályára lépsz" mondatot a "Csak csendben, csak halkan, hogy Szakály meg ne hallja" rigmus követte.
A második félidő elején a játék szerencsére felülírta az affért (lett is mindjárt hangulat), ám tanulsága mindenképpen van az esetnek: egy fujtballista összeveszhet a társaival, az edzőjével, az elnökkel, de nem sértheti meg a drukkereket. Mert ez utóbbinak vannak súlyosabb következményei...