Mentsd meg, Urunk, a Lokit!
Itt a nagy nap, melyet a sorsolás után sokan epedezve vártunk: a DVSC egy európai sztárcsapat otthonában, egy merőben más miliőben próbál szerencsét. A találkozásnak pikantériát ad Dzsudzsák Balázs, aki immár nem csak Debrecenben, hanem Eindhovenben is hatalmas kedvenc. A PSV-t aligha kell bemutatni a sportbarátoknak, hiszen annyit látjuk a képernyőn, hogy olybá tűnik, mintha a magyar bajnokságban szerepelne. Ismerjük az erőviszonyokat, normális esetben többgólnyi a differencia a két csapat között. A helyzet azonban már csak azért sem normális, mert a DVSC hat órát vesztegelt a debreceni repülőtéren, mire felszállt a gép, és alighogy landoltak a fiúk Eindhovenben, beestek a Philips Stadionba edzeni.
A legendás létesítményben – mely 1941-ben már 18 ezres aréna volt, és fokozatos bővítések során 1996-ban érte el a mai, 36 500-as befogadóképességet –, olyan nagyságoknak skandálta a nevét a publikum, mint a Kerkhof testvérek, Willy és René, Ruud Gullit, Sören Lerby, Hans van Breukelen, Ronald Koeman, Berry Van Aerle, Romário, Eric Gerets, Ronaldo, Ruud van Nistelrooy, de sorolhatnánk még a neveket a meccskezdésig. Szóval ebben a szentélyben gyakoroltak egy órányit a debreceniek, nem szakadtak meg a munkától, és nem köpte ki a tüdejét senki, de a meccs előtti tréningnek nem is ez a célja.
Az eindhoveni piros-fehéreknek nem csak múltjuk fényes – UEFA-kupa siker 1978-ból és BEK-győzelem 1988-ból –, hanem a jelenük is. Válogatottak, horribilis összegeket érő játékosok küzdenek most azért is, hogy a huszonkettedik strigulát behúzzák a PSV neve mellé a bajnoki címeket összegző rangsorban, és a nemzetközi porondon is virítsanak a klubnak legalább egy Európa Liga-győzelmet. A PSV szintjén tudniillik a végső győzelem a minimum elvárás a második számú európai ligában, ezzel szemben a DVSC-nek a pontszerzés a legfőbb vágya.
Ordít tehát a szakadéknyi különbség a két csapat között, így aligha érheti az embert a kishitűség vágya, amikor azért rimánkodik, hogy kedvencei ne kapjanak egy hetest, mint tegnap a Zsolna a Marseille-től, vagy egy tízest, mint nemrégiben a Feyenoord a PSV-től. A súlyos zakók soha el nem múló, örök fájdalommal raktározódnak el egy igaz drukkerben, meglehetősen depresszív hatásúak, és átélésük a szívműködésben is zavart kelthet.
A két héttel ezelőtti, budapesti összecsapáshoz képest a DVSC számára tulajdonképpen semmi sem változik, mert akkor sem élvezhette a hazai pálya előnyét, most sem fogja. Az első félidőben kapura veszélyesebbnek bizonyult, s bár szünet után passzívnak tűnt, ne feledjük, hogy a mértékadó transfermakt.de alapján a PSV kerete majdnem 90 millió eurót ér, míg a Lokié a 10 milliót sem éri el, a legdrágább emberünk, Polekszics (800 ezer euró) ráadásul eltiltás miatt nem is játszhat. Az sem mellékes, hogy a PSV Európa nyolcadik legerősebb bajnokságát képviseli az UEFA-koefficiens alapján, míg a DVSC Monicomp Ligáját valahol Izland, Liechtenstein és Macedónia mélységében találjuk a 35. helyen. Ennek tükrében a 2–1-es vereséget ki lehet tenni az ablakba, s igaztalanok azok a vádak, melyek arról szóltak, hogy a Loki enerváltan, erőtlenül és akaratgyengén futballozott.
Bárcsak ma este is úgy focizna!
BeA
