Leszámolás Debrecenben
Hogy mi bosszanthatta fel Szima Gábor klubfőt, sosem tudjuk meg, mert ő az a fajta korrekt ember, aki nem teregeti ki a szennyest, és rezzenéstelen arccal hallgatja el a lényeget, mindenesetre a DVSC történetének a legsikeresebb időszakában, amikor bajnoki aranyat, Magyar Kupát és Ligakupát is nyert a csapat, s megjárta a BL-t, EL-t is, a diadalmenet legfőbb letéteményese, a sikercsapat korlátlan ura keményen berágott. A nagytakarításból csak arra következtethetünk, hogy kikre, a miértre nincs egyértelmű válasz. Beszélnek itt mindenfélét a városban, például azt, hogy most jött el a Máté-ügy miatti leszámolás ideje, meg a Rudolf-ügyé, meg egy dugába dőlt edzői kémkedésé, illetve más baklövéseké. Ennek vélhetően a fele sem igaz, vagy még több is az. A szurkolónak az a dolga, hogy kiszolgáltatottságában találgasson, (ál)híreket gyártson, majd széles körben határozottan (dez)informáljon, mert ettől pezseg csak igazán a vére („Hallottátok?”), és mert szereti a csapatát.
A nagy földindulásban mindenesetre nyugtató, hogy Szima Gábor a nagy elköszönő-lefokozó hangulatában nem írt elbocsátó, szép üzenetet saját magának, és marad továbbra is az imádott csapatunk élén, mert az fényes jövőt vetít előre. Újabb hat év és újabb öt bajnoki cím. Nem éppen makulátlan a mérleg, de nagy duzzogva elfogadjuk. Viccen kívül: a Lokinak szüksége van a megújulásra, és tényleg! Gyakran vágják a képünkbe, hogy falusi csapat a miénk, és amikor olyan embert neveznek a meccsre, akit nem lehetne, illetve nem tudnak elszámolni 2007-től 2011-ig, akkor nagyon nehéz védekezni, ha cikiznek. Még szerencse, hogy az öt bajnoki címet emlegetve gyorsan menekülhetünk a demagógiába.
A DVSC legprofibb tagja minden kétséget kizáróan maga az elnök. A Loki-drukkerek közül talán sokan emlékeznek arra, hogy a sporttörténeti első, majd második bajnoki címet nyert csapat edzője, Supka Attila heves összeszólalkozás közepette vette a kalapját, és ment haza Sopronba 2006 őszén, miután a csapat elvérzett a kicsit sem világverő Rabotnicski ellenében a BL-selejtezőben. Szima Gábor már akkor egy teljesítménymérő készülékre és számítógépes szoftverre hivatkozott, amiket a klub megvett súlyos milliókért, a tréner azonban nem volt hajlandó magáévá tenni. Megkapta az egész magyar edzői kar is a sportnapilapban, a Presidente felkészületlenséget kiabált rá a szakmára. Ha a magyar edzőket legalább bangladesi ajánlatokkal bombáznák, akkor máig jogos lenne a sértődöttség, de miután még oda sem kellenek napi egy tányér barna rizsért, nincs mit felhozni válaszul.
A magyar labdarúgás megújulása nem mehet végbe az edzésmunka forradalmasítása nélkül. Ha egy csokiszínű brazil a fülével cselezi ki a védelmet, akkor azt ráfogjuk a genetikára, de a magyar nem születik tehetségtelenebbnek, mint egy szeplős svájci, mégis gyengébben futballozik. Ez nem „természetes dolog”!
Debrecenben más szelek fújnak! Hirtelen beköszönt a profizmus, fiatal, tettrekész stáb sorakozik fel a gárda mögé, lesz cseh remek, GPS, hideg fürdő, meg minden. Egészen komoly esély van arra (is), hogy tavasszal a csapat megszerezze az első idegenbeli győzelmét a bajnokságban.
Cs. Bereczki Attila
