Korhut Mihály: Jó arcokból van összerakva ez a társaság!
Cívishír: – Amikor Korhut Misit választják a meccs legjobbjának, akkor otthon ugye potyognak a könnyek a boldogságtól?
Korhut Mihály: – A stadionban potyogtak, mert itt voltak a szüleim, illetve a barátnőm is. Utána hazamentünk Tiszaújvárosra és ott ünnepeltük meg a nagy győzelmet.
Cívishír: – A gól csípőből jött vagy százszor begyakoroltátok.
Korhut Mihály: – Pontosan úgy nem lehet begyakorolni egy akciót, de magát a játék helyzetét igen. Három ember közül sikerült kihoznom a labdát, én csak Bódi Ádámot láttam, de közben feltűnt Coulibaly, aki szerencsére ügyesen átlépte a labdát, majd ösztönösen indultam előre, Ádámtól jött is a labda pontosan, amit bepasszoltam Kulinak. Zsigeri volt az egész akció.
Cívishír: – Igazán elegáns tett Kulcsárral gólt lövetni a századik NB I-es meccsén. Kifejezte már a háláját térdre borulás vagy pezsgő formájában?
Korhut Mihály: – Még nem, de remélem, nem felejti el!
Cívishír: – Tényleg, honnan ez az önzetlenség?
Korhut Mihály: – Én is lőhettem volna, tudom, de Kuli jobb helyzetben volt. Rádásul így sokkal szebb volt a játék.
Cívishír: – Megnyugtatlak, annyira szép volt, hogy ha Messiék rúgják, egy hónapig ismétlik.
Korhut Mihály: – Örülök, hogy tetszett, belülről is szépnek tűnt, s remélem, ismétlik itthon jó darabig.
Cívishír: – Olybá tűnik, hogy két neves kolléga, Maxwell a Barcelonában, vagy Marcelo a Real Madridban gyakrabban kapcsolódik be a támadásokba a bal oldalon. Lám, neked is megy!
Korhut Mihály: – Én megyek előre mindig, amikor lehet, a játék azonban nem mindig engedi. Nekem tudniillik védőmunkám is van. A Győr ellen Dudás Ádám folyamatosan ott lógott a nyakamon, ráadásul nekem is fognom kellett őt. Egyébként még újoncnak számítok, ha még több rutinom és önbizalmam lesz, akkor talán gyakrabban merészkedem előre.
Cívishír: – Ez csak egy nagyon óvatos kritika volt, ráadásul nem is mesteredzői. Nem kell zokon venni!
Korhut Mihály: – Értem én, csak az én helyzetemben nem lehet felelőtlenül előre menni, mert akkor üres marad a bal oldal. Úgy zárkózhatok fel a támadásokhoz, ha tudom, hogy vissza is tudok érni.
Cívishír: – Oda-vissza nyomod megállás nélkül. Mennyit futsz egy meccsen?
Korhut Mihály: – Nem tudom, hivatalos adat nincs, de az biztos, hogy a meccs végére rendesen elfáradok.
Cívishír: – Öreg lokistáktól hallottam, hogy te vagy a magyar bajnokság legjobb bal bekkje.
Korhut Mihály: – Igazán megtisztelő, de azért én még nem nevezném magam annak. Sokat kell még tanulnom, ha több meccs lesz a lábamban, akkor talán felfejlődhetek erre a szintre.
Cívishír: – Mi az hogy! Ha így megy tovább, előbb-utóbb a válogatottban találod magad!
Korhut Mihály: – Minden labdarúgó álma, hogy a címeres mezt magára öltse. Ez nekem még odébb van, egyelőre stabil NB I-es játékos szeretnék lenni.
Cívishír: – Az nem elég stabil állapot, ha valaki mind a tizenkét meccset végigjátssza, s ezzel egyedüli a csapatban?
Korhut Mihály: – Csak a mezőnyjátékosok között vagyok egyedüli, mert Novakovics is ott állt a kapuban mind a tizenkét mérkőzésen. Egyébként még sokat kell bizonyítani, a DVSC-ben a csapaton belül is nagy a konkurencia, tehát folyamatosan kell jó teljesítményt nyújtani, hogy az ember hosszabb távon is lehetőséget kapjon. Kaposváron tíz NB I-es meccset játszottam, előtte a Lokiban hármat. Nyártól lettem itt meghatározó játékos. Ez még csak a kezdet.
Cívishír: – Apropó Kaposvár! Milyen érzés az, amikor kölcsönadják az embert?
Korhut Mihály: – Nekem örömteli volt, mert játszani akartam az NB I-ben, amire akkor, Zdenek Scasny idejében nem lett volna esélyem. Kaposváron játszottam tíz mérkőzést, azaz beleedződtem az NB I-be.
Cívishír: – Egy bajnoki címet elbuktál idén, azt ugye tudod?
Korhut Mihály: – Micsoda???
Cívishír: – A csapatod, a Füredi Söröző csak második lett a debreceni kispályás bajnokságban.
Korhut Mihály: – Ne is mondd! Bosszantó vereséget szenvedett a csapat az utolsó fordulóban. Én ugyan nem sokat játszottam, mert ahogy megkezdődik a felkészülés a Lokinál, tilos kispályázni, de bárcsak elmondhattam volna magamról, hogy bajnoki címet szereztem a debreceni kispályás bajnokság első osztályában! Egyébként amikor csak tudok, kimegyek a csapat meccseire, szorítok a fiúknak. Megígérem, jövőre bajnokok leszünk!
Cívishír: – És nagypályán?
Korhut Mihály: – Nagyon remélem, hogy ott is.
Cívishír: – Kemény tavasz vár azért a Lokira.
Korhut Mihály: – Tény, hogy a rangadókat idegenben vívjuk, de most azért küzdünk, hogy akkor már az iksz is elég legyen.
Cívishír: – Jó stratégia, és eddig minden klappol. Mi ennek a csapatnak a titka?
Korhut Mihály: – Jó játékosok alkotják, illetve példás a csapategység, a küzdőszellem.
Cívishír: – Csapategység – sokat halljuk, de nem tudjuk, konkrétan mit is jelent a mostani DVSC esetében? Együtt buliztok, udvariasan táncoltatjátok egymás barátnőit?
Korhut Mihály: – Például ez is, de több közös programot szervezünk még: gyakran együtt ebédelünk, pecázunk vagy éppen a Play Stationt nyomjuk. Nincsenek külön galerik, nincsenek rossz viszonyok a csapaton belül. A külföldiek nyilvánvalóan többen járnak össze egymással, de ez sem klikkesedést jelent. Egyszerűen jó arcokból van összerakva ez a társaság.
Cs. Bereczki Attila
Az állás:
