Az ősz legjobb játéka sem ért pontot a Lokinak
Mínusz tizenkét fokban az embernek sok mindenhez nincs kedve, az egyik a futball. Az Európa Liga azonban nem kívánságműsor, a DVSC-nek, ha már odajutott, jelenése volt az ukrán télben. A pálya messziről tisztának tűnt, közelről azonban csúnyán festett: a megfagyott fűszálak jégdarabokkal keveredtek. A játékosok mozgásán látszott, hogy a „fékek” nem működnek megfelelően, így a fiúk a vártnál óvatosabban manővereztek, teljesen érthetően.
Az első negyedórában egy Devic- és egy Bódi-helyzetet jegyeztünk fel, mindkét esetben védtek a kapusok. A Loki egy szem csatárral, Kabáttal és megerősített középpályás sorral próbálkozott, nem is esélytelenül. Labdaszerzés után villámgyors kontrákkal operáltak a mieink, csak a kiugratás mindig elakadt egy ukrán végtagban. Szerencsére átütőerő vajmi kevés szorult a Metalisztba, így masszívnak tűnt a Loki-védelem. Harminc perc elteltével örömmel nyugtáztuk, hogy nem kaptunk gólt, mert aki a pesti 0-5 emlékével él együtt, ezt tudta értékelni. Ha kisvártatva Kiss Zoltán egy remek Laczkó-kiugratás után belővi a ziccert, akkor mennyei örömökhöz juttat minket, ehelyett saját magát buktatta a Metaliszt-tizenhatoson belül. A félidő legnagyobb helyzete volt ez, így azt is megállapíthattuk, hogy bár többet volt a játékszer a hazaiaknál, a vendég Loki állt közelebb a gólszerzéshez.
Semmi nem indokolta, hogy a Herczeg mester cseréljen, s nem is változott a Loki összeállítása a szünetben. Alig kezdődött meg a második félidő, amikor egy agresszív letámadásnak köszönhetően labdát szerzett a Lokomotív, Kabát jobbról beadta, Czvitkovics pedig brazilosan, sarokkal továbbított az ukrán kapuba (47. perc: 0-1). A boldogságunk nem sokáig tartott, mert egy kapufáról visszapattanó labdába Bódi belebotlott, és a gólvonalon túlra került (52. perc: 1-1). Szegény Bódit nem bántjuk, még félre sem tudott volna ugrani, sokkal inkább ludas volt a védelem jobb oldala, mely teljesen elmélázott.
A DVSC-t nem fogta meg a gól, és továbbra is jól játszott. Tényleg! Az ukrán együttes, melynek a továbbjutás szempontjából fontos volt a győzelem, semmivel nem mutatott többet, mint a hajdúsági egylet, mely helyenként szépen adogatva építgette az akcióit, állandó munkára kényszerítve a hazai bekkeket. Herczeg András némi szerkezetváltást hajtott végre: Yannickot és Coulibalyt hozta be Bódi, illetve Kabát helyett. Bódi cseréjét értettük, a kivételesen jól játszó Kabátét már nem, de nekünk nincs pro licencünk, mint a DVSC-trénereknek.
A Metaliszt próbálta fokozni a tempót, de nem nagyon tudta. A távoli próbálkozásokat Malinauskas gond nélkül hatástalanította, s amikor már nagyon dicsérni kezdtük volna, egy óvodás bakkival kis híján vezetéshez juttatta az ukránokat. Az utolsó percekben már mindent egy lapra feltéve támadtak a hazaiak, és végül a litvánunk hathatós közreműködésével megszerezték a győzelmet jelentő gólt (88. perc). Olejnyik szinte az alapvonalról csapta be a debreceni portást, márpedig onnan gólt kapni még a Megye II-ben is nagy gáz...
A játék képe alapján a Loki nem érdemelt vereséget, de ezzel nem megyünk semmire.
Európa Liga, csoportkör, 5. forduló:
Metaliszt Harkiv-DVSC 2-1 (0-0)
Harkiv, 32000 néző. Vezette: Stalhammar (Flink, Bergsten – svédek)
Metaliszt: Startsev – Villagra, Obradovics, Gueye, Psenyicsnyih – Bordian (Liszenko 46., Selajev 92.), Valjajev, Edmar – Olinyik, Cleiton Xavier - Devics (Vorobej 73.)
DVSC: Malinauskas – Bernáth, Simac, Mijadinoszki, Laczkó – Kiss Z. – Bódi (Yannick 55.), Varga J., Szakály (Ramos 80.), Czvitkovics – Kabát (Coulibaly 64.)
Gól: Czvitkovics (48.), Bódi (öngól 52.), Olinyik (88.)
Sárga lap: Simac (23.), Edmar (58.)