Aki háromszor akkorát üt, mint Erdei Zsolt, miért segédmunkás?
A Kishegyesi úti gumijavítóba tértem be a szokásos nyári-téli gumicserére, amikor régi ismerősbe botlottam. A debreceni sportélet egy kiemelkedő alakja, az utánpótlás Európa-bajnok, felnőtt magyar bajnok Móna Imre nagy lendülettel tette-vette a gumiabroncsokat.
„Mennyi? Harminc?” – kérdeztem vissza nagyot nézve, miután Imre elárulta, hogy élsportolóként harmincezer forintot kapott havonta.
Bár a jóvágású fiatalemberen igazán jól állt a munkaruha, sokkal jobban tetszett – a lányoknak meg főleg – mezben és kesztyűben a szorítóban. Mondtam is neki, de csak ennyi volt a reakciója: „Ez van!”
Sosem volt egy szószátyár, de mekkorát ütött! A hatalmas ütőerejének sokan csodálattal adóztunk. Egy kadet magyar bajnokságon például úgy ért fel a dobogó csúcsára, hogy mindenkit „lebombázott”, később a felnőtt magyar bajnokság döntőjében is kiütéssel győzött. Akkor írta a Cívishír, hogy „Nagysándortelep bombázója a középsúly királya!”.
„Vége, nem bokszolok tovább. A boksz nem kisasszonyjáték, itt senki nem kér, és senki nem kap kegyelmet. Hobbiból nem lehet űzni, illetve semmi értelme. Az, hogy az ember a csúcson legyen, kemény és kegyetlen munkával jár. Még tisztességes fizetésért sem biztos, hogy megéri, nemhogy 30 ezer forintért.” – tudtuk meg az okát annak, hogy miért nem erőssége immár a DVSC bokszcsapatának.
Miután elköszöntünk, eszembe jutott: amikor négy évvel ezelőtt Siófokon egy felnőttnek látszó oroszt leiskolázva megnyerte a kadet Európa-bajnokságot, még Erdei Zsolt is kalapot emelt a teljesítménye láttán! Sokan mint Papp László utódját emlegették. Én lelki szemeim előtt akkor már olimpiai dobogón, illetve a Las Vagas-i MGM-ben láttam.
A Kishegyesi út sem egy rossz hely, na de van némi különbség.
Mielőtt megkönnyeztem volna egy született tehetség vesszőfutását, felhívtam Szabó Sándort, a DVSC bokszcsapatának klubmenedzserét, hogy a „munkáltató” oldaláról világítson rá a témára. Kemény szavakat hallottam. Íme!
– Móna Imre élete legnagyobb hibáját követte el, amikor felhagyott az ökölvívással. Ha kitart velünk, akkor most a válogatott alapembereként 75 kg-ban készülhetne az olimpiára, s nem akkora megbecsülésnek örvendene – anyagi szempontból sem –, mint egy gumijavító segédmunkás. Imre a 30 ezer forintot diákként kapta tőlem zsebből amolyan ösztöndíj gyanánt, fizetést soha nem kapott, mert esélyt sem adott arra, hogy meg tudjunk állapodni – fakadt ki Szabó Sándor, utalva arra, hogy cikkünk főszereplője nem igazán a szorgalmával érte el a sikereit.
Szabó Sándor még kulisszatitkokat is elárult, például azt, hogy Imre a felnőtt magyar bajnokságot egy hét edzéssel nyerte meg, és időnként több hónapig nem járt az edzőterem közelében sem.
– Azért sajnálom, hogy Móna Imre elkallódik – biztos vagyok, hogy gumijavítóban karriert nem csinál magának –, mert ilyen istenadta tehetség ritkán születik. Aki egy hét edzéssel felnőttben magyar bajnokságot nyer, komoly munkával eséllyel pályázhatott volna világ- és Európa-bajnoki dobogóra, sikeres amatőr pálya után pedig dollármilliókat hozó profi kalandra. Nincs rá jobb kifejezés: elkótyavetyéli a tehetségét. Erre majd tíz-húsz év múlva jön rá, amikor már késő lesz – jósolt nem túl fényes jövőt a „hősünknek” Szabó Sándor.
Úgy tűnik, megvan a válasz arra, hogy aki háromszor nagyobbat üt, mint Erdei Zsolt, miért segédmunkás.
Cs. Bereczki Attila
Csötönyi Sándor MÖSZ-elnök véleménye az ügyről itt olvasható!
