Szóljanak a vészharangok: kézilabdában is baj van az utánpótlással!
A DVSC-Korvex mestere NB I-es edzőkollégákkal szervezett önköltséges szakmai utat az Európa-bajnokságra, és a középdöntő II-es, lillehammeri csoportjának összecsapásait egytől egyik megnézte. A csoportmeccseket még idehaza tekintette meg, és egyszer az örömét lelte a magyarok játékában, máskor maga alá került, mint az egyszeri szurkoló.
– A szlovénok elleni győzelem kezdetnek jó volt, a csoport leggyengébb csapatát illett megverni. Mint utóbb kiderült, a franciák elleni találkozón nyújtotta a legjobb teljesítményét a csapat, s külön örömteli, hogy a debreceniek hathatósan hozzájárultak a sikerhez. Bulath a meccs egyik legjobbja volt, de jól lépett közbe, és góljaival nagy érdemeket szerzett a sokat érő sikerben Sopronyi Anett is. A norvégok elleni meccs teljesen lehangolt. Jobbak a norvégok, persze, hogy azok, de nem 21 góllal! – foglalta össze a magyarok csoportbeli produkcióját a Loki-edző.
A 10. hely nem is olyan nagy kudarc...
A középdöntőben hat csapatot és kilenc mérkőzést látott a lillehammeri sportarénában a debreceni szakember. A magyar együttes szerinte a 10. helynél jobbat érdemelne, de nem sokkal.
– Ukrajna ellen még nagyot küzdöttek a lányok, de Hollandia ellen már egy szétesett tárasaság benyomását keltették. A hollandok gyors indításokból érték el a góljaikat, képtelenek voltunk visszarendeződni. A legrosszabb formáját mutatta ezen a találkozón a magyar csapat, szinte mindenki mélyen tudása alatt játszott. A svédek ellen negyven percig minden jól ment, de azután elfogyott a tudomány, egyrészt erőnlétileg készült el a társaság, másrészt a taktikai repertoár is kimerült. A 10. hely a vártnál szerényebb eredmény, véleményem szerint mégsem olyan nagy kudarc, hiszen reálisan ítélve úgy a 6-8. helyekre vagyunk jók Európában.
Jó úton jár a Loki
A debreceni szakember számára megannyi tanulsággal járt ez a kontinenstorna, de az a legfontosabb, hogy megerősítést nyert a hitében.
– Ez az EB is bebizonyította, hogy az a jó út, amire mi törekszünk a DVSC-ben, azaz dinamizmusra és gyorsaságra kell épüljön a játék. Ez nem pusztán erőnléti kérdés, hanem technikai, taktikai is. Másrészt az Európa-bajnokság abban újat hozott, hogy ha egy csapatnak nem megy a támadása, a védekezésből akkor sem zökken ki. A labdavesztés utáni gyors visszarendeződés immár kulcsfontosságú játékelem, erre is még több figyelmet kell fordítanunk.
Norvégia, az más!
Végül arra a kérdésre, hogy mi a norvég női kézilabdázás sikerének titka, azaz hogy tudtak az északiak négyszer egymás után Európa-bajnokságot nyerni, Köstner Vilmos úgy válaszolt: a pénz, de nem csak a pénz, hanem a sportág megbecsültsége, az utánpótlásnevelés és a kiválasztás is.
– A két országban, Norvégiában és Magyarországon a sportágra fordított pénz nincs köszönőviszonyban egymással. Ráadásul míg ott a kézilabda komoly szerepet tölt be az iskolai testnevelésben, addig Magyarországon egyre sorvad ez a bázis, Debrecenben is szűnnek meg az iskolai műhelyek, mert egyrészt szakemberhiány, másrészt pedig gyerekhiány van. A kiválasztásban is rejlik a siker, mert bizonyára akadnak magyar lányok is átlagon felüli magassággal és hosszú végtakoggal, csak éppen nem kézilabdáznak. Nem csak a klubedzőknek fáj, hogy az NB I. technikailag és fizikailag is éretlen játékosokat kap, hanem a mindenkori szövetségi kapitány is. Szóval valahol az utánpótlásnál kellene kezdeni… – kongatta meg a vészharangokat a Loki-mester.
BeA
