A Dunaújváros kipipálva, jöhet a Hypo!
Az első félidőben nem irigyeltük Köstner mestert, hiszen kis híján felrobbant a dühtől a kispadnál. Erre természetesen nyomós oka volt: a Loki gyenge játéka. Illetve nem is a gyenge a pontos kifejezés, hanem a szeleburdi. A lányaink ugyanis ámulatba ejtő gólokra és óvodás bakikra egyaránt képesek voltak. A debreceni szenvedés azzal kezdődött, hogy Bulathnak nagyon nem ment a játék, le is kapta a pályáról Köstner Vilmos (10. p.: 5–4). Sajnos a másik „tüzér”, Sopronyi Anett sem villogott, így átlövésből meglehetősen szerény teljesítményre tellett, szélső játékból még annyira se, csak az átlövőkkel, Szabóval és Borbással lehettük elégedettek (15. p.: 8–5). A hazaiaknál azonban Ferling, Radulovics, Balogh és Nagy Ivett is nagyon élt, s mivel védekezésben sem álltak a helyzet magaslatán a hajdúságiak, futniuk kellett az eredmény után (20. p: 10–9). A félidő finisében sikerült utolérni az ellenfelet, de Radulovics egy bombagóllal elvette még azt az apró örömöt is tőlünk, hogy legalább a szünetben ne álljunk vesztésre.
Bíztunk a jobb folytatásban, erre azt kaptuk, hogy a 35. percben elment négy góllal a Dunaújváros (21–17). Kis híján sokkot kaptunk, de rákapcsolt a Loki, és Slakta, Bogdanovic, illetve Borbás góljaival viszonylag hamar egyenlített (42. perc: 22–22). Láss csodát, két perc múlva Slakta góljával már vezetett a Debrecen! S milyen szép lett volna, ha az újvárosi nyitott védekezés ellen több ötlet pattan ki a debreceniek fejéből! Elképzelés hiányában azonban sokáig csak szenvedett a Lokomotív, és nagyon ritkán került helyzetbe, szerencsére Kiss Éva remekül védett, így tartani tudta az ikszes állást. Igencsak szoros végjáték elé nézünk – gondoltuk az 50. percben 26–25-nél. Bárcsak minden tévedésnek így örülnénk! A Loki védekezése feljavult, míg az újvárosiak elkészültek az erejükkel (55. p.: 26–31). Hiába a dicső múlt, Radulovics, Ferling és Balogh már nem mai „csirke”. Ráadásul a végén Bulath is magára talált, a Kiss-gárda sorsa ezzel megpecsételődött.
Összességében egy kiváló meccset láttunk, a hibákon rágódni pedig az edzők baja...
Női kézilabda NB I., 6. fprduló:
Dunaújváros–DVSC 29–33 (17–16)
500 néző, játékvezetők: Andorka, Hucker
Dunaújváros: Víg, Győri (kapusok), Balogh 2, Erdősi 1, Felső, Ferling 7 (4), Gera, Gáspár, Jókai, Nagy I. 5, Radulovics 5 (1), Sári 1, Takács D. 5, Takács L., Velky 1. Edző: Kiss Szilárd.
DVSC: Kiss É., Triffa (kapusok), Bogdanovics 6, Bognár B. 7 (4), Borbás 4, Bulath 4, Csáki 2, Dakos, Hornyák D., Juhász, Karalyos, Kazai 2, Pácz, Slakta 4, Sopronyi 1, Szabó V. 3. Vezetőedző: Köstner Vilmos.
Kiállítások: 4, ill. 6 perc
Hétméteresek: 7/5, ill. 4/4
Mesterszemmel
Kiss Szilárd: – Benne volt, hogy legyőzzük a Debrecent. Volt a második félidőben három perc, amikor négy labdát eladtunk, azon ment el a meccs.
Köstner Vilmos: – Az a csapat, amelynek játékosai az egyéni érdekeket részesítik előnyben a csapatérdekkel szemben, bukásra van ítélve. Azért tudtunk ma nyerni, mert hosszabb a kispadunk. Rendkívül fegyelmezetlenek voltunk. Ezt még egyszer nem engedhetjük meg magunknak!
