Civishir.hu

A tavalyi Campus Fesztivál bombafellépőjét, Bob Sinclairt jól ismeri még az is, aki sosem vetemedne kereskedelmi rádióra; elég hozzá kinyitni a csapot. Akinek viszont a zene nem csak malter a mindennapok téglája között, az tudhatja, a nagy nyilvánosság nem mindig tükrözi a minőséget.

Persze Parov Stelart is rengetegen ismerik. Sokan úgy, hogy nem is tudnak róla. Az MR2 Petőfi rádió több számát is kedvencként dédelgette. Egyik zsúfolt áruházunk zenei palettájára is felvette valami jóérzésű munkatárs, de hallhattuk már tévéműsor vagy szignál alatt is. Emellett tucatnyi ismert válogatáslemezre (mint a Buddha Bar vagy a Hotel Costes sorozat) is felkerült. Csak éppen a linzi zenész ahelyett, hogy bágyadt talkshow-kra, marketingfotózásokra pazarolná az idejét, azt teszi, amire a Jóisten ide küldte: zenél. És milyen jól teszi!

Hét év termése négy fantasztikus album (ebből az egyik duplalemezes), két remix-album és tucatnyi kislemez. Mindennek a tetejébe egytől egyig minőségi darabok. Sőt! Míg a legtöbb sztár kreativitását a hírnév és az utcáról utcára belapátolt kokain kiégeti, Parov stílusa egyre kifinomultabb. Jó, jó, nagy szavakat már íródtak – gondolhatja az olvasó –, de mégis mit takar ez a Parov-stílus?

Több kritikus már jól megragadta a lényeget: „ő az, aki visszavitte a dzsesszt a táncparkettre”. Jó gondolat, ám felelőtlenség lenne a dzsessz fogalmánál leragadni, ennél sokkal többről van szó. Zenéi hemzsegnek a jól illeszkedő funk, charleston, bigband elemektől. Az elektronikus alap pedig bármelyik mai partislágert ledübögné a csúcsról, hogy a következő pillanatban a melankolikus dallamoknak adja át a helyet. A szakma ráadásul őt emlegeti a néhány éve őrületet keltett elektro-szving atyjaként. Azóta számos előadó igyekszik másolni, jobbára sikertelenül.

Az idősíkot nézve zeneisége fellazult: az acid-dzsesszes kezdetekhez képest két utóbbi albumán, a Shine-on és a Coco-n érződik, hogy egyre simulékonyabb, egyre inkább rádióbarát. A színvonal megmaradt, és különös módon a folyamatos változás ellenére mindig érződik a parovos életérzés a dalokból. A szövegek hol gyermekien könnyedek, hol mélyek, velősek. A sokat átélt, a gödör sötétjéből ép elmével visszatért ember gondolatai, melyet kiemelkedő tehetségű vendégénekesnők közvetítenek.

Amikor először szárnyra kapott a hír, hogy Parov Stelar fellép a Campus-on, a debreceni rajongói (bizony vannak szép számmal) kitörő örömmel fogadták a hírt. Ugyanakkor – mivel az osztrák zenész lemezlovasként is vállal fellépéseket – mindenki azt fejtegette, vajon zenekarral együtt érkezik-e. A fesztivál programtervében végül a „Parov Stelar Band” kifejezés szerepelt, tehát biztosak lehetünk benne: basszusgitár, dobok, női vokál és az elmaradhatatlan szaxofonszólamok fogják kísérni a péntek esti bulit.

Hogy esni fog-e vagy nyári forróság lesz, nem tudni. Egy biztos: Debrecen egy fergeteges koncertélményt kap július 22-én, ami után ezrek zárják szívükbe ezt a tarka zenei személyiséget.

HL