Zene van, fogy a sör a Magyar Dal Napján
Pedig Magyar Dal Napja tradícióvá vált. Az idei a harmadik országos rendezvény. Debrecenben is felállították a Cívis Színpadot, de mintha túl kevesen lettek volna. Pedig délutánra még a nap is kisütött. Azért is hívták fel a figyelmet: aki tud, szóljon ismerősének, mert jó a buli. Jöjjön hát ki mindenki! Mert a Nagyerdei Stadion a maga terével, hangulatával nagyon is alkalmas a zenélésre. A jó énekes a végtelen teret is képes betölteni hangjával. A technikai készültség megfelelő volt, büfét is láttunk, játszóvárat is, de a fehér pavilonok jobbára üresen álltak. Ahogy a stadion felé vettük lépteinket, átvágtunk a Nagyerdő fái között – bementünk a sűrűjébe –, ahol talán több ember sétált mélázva, mint magán a helyszínen. De felesleges aggódni! A buli tényleg jó, és nagy a zaj! Nem is akármilyen: csakis debreceni zenekarok, csakis magyar dalszöveg!
Majd' elfelejtettük emberünket!
Csuda fickó ő, aki bátran került szembe a színpaddal, háttal a tömegnek, a fellépő zenekarok előtt táncolt, s kicsit sem zavartatta magát, amikor egyre közelebb és közelebb férkőzött oda, ahova már nem kellett volna. Egyébként nem csinált ő rosszat. Csupán az alkohol hatott egy kicsit elméjére. Így azt sem tudta, mit csinál. Vagy tudta, s pont ez tetszett neki benne. Mindenestre, mindenki őt nézte. És legalább a tömeg szórakozott. Egy kicsit. Egy lángos mellett.
B. Sz.
