Tényi Anett: stand up-os, aki gyűlöli a vicceket

Az egyik debreceni stand-up-os, Orosz György szervez kéthetente humoresteket a Vencel sörözőbe, amelyen hol Badár Sándor, hol Beleznay Endre, hol Ürmös Zsolt a vendég, minden második szerdán más. Ezúttal egy hölgy (is) nevettetett: Tényi Anett internetes párkeresési kalandjait osztotta meg a közönséggel, nagy derültség közepette.

Cívishír: – A humor a köztudatban a férfiak sajátsága. Van egyáltalán különbség férfi és női humor között?
Tényi Anett: – Sajnálom, hogy ez a vélekedés, mert ez nem igaz. Én magam is sok humoros nőt ismerek. A férfiak ezt, mármint a női humort kétkedve fogadják. Ezzel meg is kell küzdenünk. Igazából nincs a két nem humora között különbség, bár egy nő nem lehet közönséges, vulgáris, de azért őszinte leszek: mi is szoktunk káromkodni.

Cívishír: – Klasszikusnak számítanak a szőke nős viccek. Tudsz ezeken nevetni, vagy bármin, ami női tulajdonságot figuráz ki?
Tényi Anett: – Én gyűlölöm a vicceket. A humor a lételemem, de ha ezt elmondom egy pasinak, azonal vicceket kezd mesélni. A humorérzéket összekeverik azzal, hogy vicceket mondanak.
Egyébként minden attól függ, hogy van a sztori tálalva. Ha a nőcis vicc nem gusztustalan, én is röhögök. Amikor a pasikat figurázom ki, és a közönségben van "érintett" (például nagydarab, kigyúrt fickó), ő is szokott nevetni, nem veszi magára. Az őszinteség bejön.

Cívishír: – Magadat ős-szingliként definiálod. Ez kényszer vagy tudatos állapot?
Tényi Anett: – Abszolút kényszer. Nagyon régóta vagyok egyedül, számomra ez a szó a hajadon szinonímája. Voltak persze pasijaim, de egyre nehezebb párt találni.

Cívishír: – Egy humorista nyilván nem nevet a nap 24 órájában. Mit teszel, ha rosszkedvű vagy?
Tényi Anett: – A humor sok dolgon átsegít, fontos része az életemnek. Olyan barátokkal vagyok körülvéve, akik segítenek, ha gond van.

Cívishír: – Egy ilyen est kívülről nézve laza és könnyed. Mennyi munka van vele valójában?
Tényi Anett: – Tudni kell, hogy engem Bach Szilvia, az első magyar női parodista indított el a pályán. Együtt dolgoztunk a Migrén nevű csapatban, ő látta meg bennem a komika vénát, sokat tanultam tőle. 2009-ben a Mikroszkóp Színpadon egy kis csapattal tartottam stand-up-esteket, de az új vezetés nem adott nekünk helyet, mennünk kellett. Én voltam az első női stand-up-os az országban. Az élet is nagyon sok helyzetet sodor elém, nyitott szemmel-füllel járok. Időben nem tudom, mennyi ideig tart a készülés, de mindig tapasztalok valaim feldolgozásra érdemeset. Sokat foglalkozom a sztork kidolgozásával, de alapvetően színész vagyok, így egy kicsit könnyebb a dolgom.

Cívishír: –  A közönséget szívesen szórakoztatod párkeresési történeteiddel. Ezek közül melyik volt a leggkülönösebb?
Tényi Anett: – Nagyon régóta vagyok rajta különböző internetes társkereső oldalakon. Az egyiken megismerkedtem egy nagyon jó pasival. Randiztunk, elém jött, majd az auóba beülve meg is kukultam. Ha valaki tetszik, én, a  nagy dumás, meg sem tudok szólalni. Egy vendéglőbe mentünk. Én persze előtte kajáltam, ne tűnjek nagy étvágyúnak. Már ott elkezdődött: kérdezte, lehet-e kártyával fizetni. Mondtam, itt egy automata, vegyél le pénzt. Már itt nem értettem magam, miért megyek tovább. Mindezt megfejelve azzal, hogy egyfolytában magáról beszélt. A randi gyakorlatilag egy nagymonológ volt.  Aztán újra autóba ültünk, megmutatta, hová járt oviba, hol az iskolája, hol lakik a nagymamája, majd egy park mellett megállt. Kiszállt, egy negyedórán át különböző karatemozdulatokat végzett. Aztán nem szólt semmit, visszaszállt, és mondtam neki, hogy vigyen haza.