Fiatalok, szerelmesek: Valentin értük van
Gyula viselkedése, kinézete hódította meg Lilit, a fiút pedig a folytonos jókedv és a kedvesség. Hát, a Valentin-napot illetően nem teljesen értenek egyet, de ez legyen a legnagyobb baj.
Cívishír: – Bár a tietek nem az volt, de szerintetek létezik szerelem első látásra?
Lili: – Tuti, hogy nem. Nem hiszem, hogy valakibe első látásra bele lehet szeretni. Az lehet, hogy külsőre tetszik valaki, és szimpatikusnak találom, de az még nem szerelem.
Gyula: – Nem létezik szerelem első látásra. Első látásra megtetszhet valaki,de az még nem szerelem. Én nem ismerek olyan embereket, akik első látásra szerelmesek lettek volna. Meg kell ismerni a másikat ahhoz, hogy szerelmesek legyünk.
Cívishír: – Az örök kérdés: létezik barátság egy fiú és egy lány között, vagy az egyik előbb-utóbb mindig mást akar?
Lili: – Létezik, nekem nagyon sok fiú barátom van. Bár jártam már úgy, hogy a fiú barátság helyett szerelmet kezdett érezni. Azután az eset után próbálok jobban odafigyelni a dolgokra, de még mindig úgy gondolom, hogy létezik fiú-lány barátság.
Gyula: – Szerintem idővel az egyik fél biztos, hogy többet fog érezni a másik iránt.
Cívishír: – Ma a ti napotok van: mi a véleményetek a Valentin-napról, ünneplitek egyáltalán? Valódi ünnepnek tartjátok, vagy csak üzlet?
Lili: – Elég megosztó "ünnep" ez, hisz aki kapcsolatban él, általában várja és jó érzéssel tölti el, hogy a február 14-ét nem egyedül tölti, de aki egyedülálló, azt hidegen hagyja. Nem mondanám ezt a napot ünnepnek, hisz nincs olyan súlya, mint egy húsvétnak, vagy egy karácsonynak. Szerintem a sok szerelmes reklám és ajándék, a virágok ilyenkor mind nagyon jó üzletnek számítanak. Én apró ajándékokat szoktam ilyenkor ajándékozni és kedves üzeneteket.
Gyula: – Nem csak Valentin-napon kell szeretni egymást, hanem mindig. Ezt az ünnepet csak azok ünneplik, akiknek van párjuk. Valaki ajándékkal, vagy egy vacsorával ünnepel, és próbál odafigyelni, hogy szép legyen ez a nap. Szerintem semmi üzlet nincs benne. Mi ajándékokkal ünnepeljük ezt a napot.
Cívishír: – Nosztalgiázzatok egy kicsit: mikor és hogyan ismerkedtetek meg?
Lili: – 2 és fél éve ismertük meg egymást igazán, azelőtt csak látásból ismertem őt.
A közös barátok, és az egy érdeklődési kör hozott minket össze, hétvégenként együtt jártunk szórakozni. Ezek a pillanatok közel hoztak minket egymáshoz.
Gyula: – Egy suliba járunk, eleinte nem kedveltük egymást, de utána egy baráti körhöz csapódtunk. Ekkor kezdtünk el beszélgetni eleinte kevesebbet, később sokkal többet. Bulizni is szinte mindig együtt mentünk.
Cívishír: – Az világos, hogy szeretitek egymást. De mit szeretsz a párodban a legjobban?
Lili: – Azt, hogy nagyon tud szeretni és mindig próbál meglepetéseket szerezni.
Gyula: – A legjobban azt szeretem benne, hogy ha ő valakit megszeret, azt tiszta szívből szereti. A másik pedig, hogy mindig figyel arra, hogy semmi félreérthető dolog ne történjen velünk, nem figyel a pletykákra.
Cívishír: – Két és fél évvel ezelőtt mi tetszett meg először a másikban?
Lili: – Ez nehéz, mert nekem sokáig ő nem volt szimpatikus, túl önteltnek és lazának tűnt. Később viszont megtetszett benne a kinézete, és az, ahogy a barátaival viselkedett.
Gyula: – Nekem elsőnek a személyisége tetszett meg. Kedvesnek és aranyosnak tűnt, mindig jókedvű volt és így engem is felvidított.
Cívishír: – Biztos van olyan, amit kevésbé szeretsz a párodban.
Lili: – Néha túl laza, ami általában kihat a sulira, és nem szeretem, mikor túlzásba viszi a féltékenykedést, abból mindig csak vita van.
Gyula: – Egy dolog van, amit nem szeretek benne: hamar megsértődik. Ha már egy pici dolgon összeveszünk, máris megsértődik, olyankor mindig nehéz kiengesztelni. Általában egy jó masszázs szokott segíteni, de ennek ellenére én imádom.
