Fejős Éva: Minden regényírás visszatérés

– A cikkeket mindig határidőre le kell adni. Mikor regényt írok, nem köt semmiféle dátum: belemélyülhetek, kibontakozhatok. Gyakorlatilag bárhol tudok írni. Szólhat a tévé, nem zavar semmi, nem kell csönd; annyira el tudok merülni a gondolataimban. Sőt, 2008-ben, mikor a pekingi olimpiára utaztam, a repülőgépen vettem elő a laptopom; miközben mellettem mások beszélgettek, én történteket szőttem. Amikor kis időre abbahagyom, mindig hiányzik az írás. Legszívesebben folyamatosan írnék – osztotta meg a közönséggel az írónő, aki a Friss Rádió meghívására érkezett az Alexandra könyvesboltba szerda este. A könnyed egyórás beszélgetésben Váradi Ferenc volt a partnere.
Bangkok, tranzit: a „szerelemgyerek”
Sok-sok könyv került ki a kezei közül, hogy melyik ezek közül a kedvence, nem tudott konkrét választ adni. – Talán most a Cuba Libre a kedvenc. Ezt még most szerkesztem. Valahogy mindig az utolsó, az aktuális a szívemhez legközelebb álló. De tulajdonképpen mindegyiket nagyon szeretem. A könyvírás mindig egy folyamat: elkezdek valamit, amiből lehet nem marad más, mint egy kézirat. De az is lehet, hogy megjelenik. Ez az izgalmas benne. A Bangkok, tranzitot is csak szórakozásképp írtam, a barátaimnak. Minden egyes fejezetet elküldtem nekik, és jót mulattunk; „szerelemgyerek” volt. Eleinte, mikor a Nők Lapjához kerültem, nagy volt bennem a stressz, a megfelelési kényszer. Később ez enyhült, és a könyv már ennek a felszabadultságnak a gyümölcse. Rájöttem, milyen jó írni. És ekkor belekezdtem a Hotel Baliba. Ezt a könyvet imádtam írni. Alig bírtam letenni – lelkesedett.
Szálak sokasága
Fejős Éva regényeiben olyasfajta kuriózum van, ami megosztja az embereket: ezer szálon fut a cselekmény. – Én úgy gondolom, az a jó, ha olvasás közben az olvasó „dolgozik”: igenis gondolkodjon, mi miért történik, olvasson figyelmesen. Olvasóként én is az ilyet szeretem. Sokan kérdezik tőlem, hogy születik egy-egy könyvem. A titok az, hogy fogalmam sincs, mi lesz a vége. Kitalálok egy alapsztorit, és kidomborítom a történtet – avatott be a kulisszatitkokba. És ki a célközönség? – A Bangkok, tranzitnál én voltam, meg a barátaim és a párom. Mikor megjelent, ostoroztak érte, hogy egy nőknek szóló könyvet írtam, pedig nem állt szándékomban. Egy évig hajtottam az ellenkezőjét, végül belenyugodtam: mindenki döntse el magának. Alapvetően sok könyvemre mondják, hogy csajos, pedig férfiak is olvassák, és egyáltalán nem csak nőknek szóló dolgokat írok. Hasonlóan, mint a Nők Lapjában: direkt üzenetet továbbítok a férfiaknak – rólunk, nőkről– magyarázta.
Sok városból
Sok város ad helyszínt regényeinek; Bali, Bangkok, és sorolhatnánk még… ezek közül mindegyiket személyesen meglátogatta? – kérdezte Váradi Ferenc. – Szeretem visszaadni a helyek hangulatát, ahol jártam, az illatokat, amiket éreztem. Amikor írom a könyveket, mindig visszatérek oda. Jó érzés átélni újra, amit akkor tapasztaltam. Az új könyvem témája még nincs meg, de annyit tudok, hogy ebben több lesz a magyar helyszín, hisz' nagyon szeretem Budapestet, sőt Debrecent is – villantotta fel terveit.
A kérdésre, hogy mi a véleménye a mai újságírásról, csak annyit mondott, sajnálja, hogy kevés az utánpótlás, és sokan a tévét választják az írott sajtó helyett.
K. A.

















































