Estella: az élet nem a testi adottságokon múlik

Cívishír: – Bár azt mondják, mindent kibírnak, azért az mégiscsak sok, hogy a nők viszik a vállukon a fél világ terhét. Mit tapasztal, a nők megőrizték e tempó mellett képességüket a nőiség megélésére?
Estella: – Az emelkedő igények és a szükség is megköveteli, hogy a nők is dolgozzanak, mivel nem minden férfi keres annyit, hogy a családot el tudja tartani. Emiatt hárul több a nőkre. Azok a hölgyek, akik már házasságuk, kapcsolatuk elején kialakítják az otthoni tehermegosztást, azoknak a párjuk többet segít. Aki ezt nem tudja megtenni, az jóval több terhet vesz magára. Azt tapasztalom, hogy ekkor kevesebb idő jut a nőiesség megélésére. A hastánc a legnőiesebb tánc: előhozza a nőiesség teljes átélését, megnő a teherbíró képességük, átalakítják az életüket, az értékrendjüket.

Cívishír: – A tánc egyfajta tudatos önkívület: szabaddá tesz, lappangó energiákat szabadít fel. Néhány hastánc óra után van már látható jele annak, hogy a hölgyekben elindul valamiféle változás?
Estella: – Mindenkinek önmagával kell megvívnia a harcát, én csak utat mutatok hozzá. Nem lehet senkit sürgetni, valakiben lassan, másokban gyorsabban alakul ki a lelki görcsök feloldása. Ez már a táncukban is jelentkezik. Kemény belső harc folyik ezalatt. A változás egy pár óra után már látszik – például az öltözködésnél: míg az első órán fekete, homogénebb, rejtőzködőbb színű próbaszoknyákat vesznek fel, pár óra után már nyitnak, élénkebb színű szoknyákat is kipróbálnak, minden órán más színűt, ami közel áll hozzájuk. Az utcára nem vennék fel, de kipróbálják.

Cívishír: – A nőknek általában kényes testrészük a hasuk: akié nem lapos, szinte nem is szívesen mutogatja (még otthon sem). A hastánc tehát a bátorságra, a gátak legyűrésére is épít. Hogyan lehet lépésről lépésre lebontani a nők testképe köré épített falakat?
Estella:– Még nem láttam olyan nőt, aki meg lett volna elégedve magával. A vékony azért, mert vékony, a teltebb azért, mert teltebb. Ismerek olyan statisztikát, ahol férfiakat kérdeztek az ízlésükről: az ideálnak köze sem volt a nő súlyához, alakjához; legtöbben a nőkszemélyiségét szerették. A legtöbb férfi a nők szemét nézi meg először. Mint tudjuk, az a lélek tükre. A hastánc önmagunk felvállalása, ha egy szál szoknyában és egy flitteres, díszített melltartóban fellép valaki, annak nem okoz gondot, hogy bemenjen egy hivatalba, vizsgázzon, kiálljon önmagáért. Ez az egyik legcsodálatosabb hatása. Az tanítványaim nagy része javít az iskolai jegyein, jóformán nincs 4-esnél, 5-ösnél rosszabb tanuló. Már első alkalommal „megígérem” nekik, ha rontanak a jegyen, nem járhatnak táncolni. Én hamarabb eltiltom, mint a mama. A próbateremben tükör van. Naponta szembesül mindenki önmagával és a többiekkel. Látják azokat, akik elfogadják magukat, pedig esetleg „szerinte” ő szebb, jobb, csinosabb. Ráébrednek, hogy nem a kapott testi adottságokon múlik az élet. Azt kapta, és ez van. A hastánchoz technikai tudás kell. A többi belülről jön, nincs két egyforma nő. Különböző egyéniség mindenki. Unalmas is lenne a világ, ha mindenki egyforma lenne!

Cívishír: – Neve a helyi köztudatban összeforrt a hastánccal. Mikortól vált kedvtelésből hivatássá?
Estella: – 1999 őszén kirúgtak a MÁV-tól, ahol 33 évig dolgoztam. (A 49. születésnapomon egy óra alatt megszűnt a munkahelyem). Még soha sem unatkoztam. Tulajdonképpen felkértek, hogy tanítsam a hastáncot Debrecenben, mert a messziről jött tanárok nagyon drágák voltak. Mindenki számára elérhető tandíjat akartunk, hogy aki ezt profi szinten meg akarja tanulni, annak is legyen rá lehetősége lehetőleg kevés pénzért. És annak is, aki csak mozogni, kikapcsolódni akar. Nagyon sokszor hallom, hogy „megfizethetetlen” vagyok. Szerintem tényleg megfizethetetlen az, ha valaki havonta 2 ezer 500 forintért akár 60 órát is táncolhat. 1991 óta foglalkoztam a hastánccal, 2000 szeptembere óta tanítom intenzíven Debrecenben és Nyíregyházán.

Cívishír: – Színekbe ízléssel csomagolt csípő, mell, megannyi meztelen bőrfelület - látvány és erotika. Hogyan viselik a táncos hölgyek partnerei a tapadó szempárokat?
Estella: – Táncosaim nem magamutogatással, hanem táncukkal vonják magukra a közönség figyelmét. Azt tapasztaltam, hogy a táncot nézik. Tulajdonképpen a melltartó aljától a csípőig van kinn a has, sokszor még az sem, és földig érő szoknyákban táncolnak. Egy mazsorettnek több mindene kinn van a miniből. Soha nem tapasztaltuk azt, hogy mondjuk „beszólnak”. Nézik a táncost, az önmagát adó nőt. Az, hogy a figyelmet magára tudja vonni a tánccal, az előadással, az az önbizalmát növeli. A hastánc tulajdonképpen szóló tánc, csak a nagy létszám miatt vált szükségessé a koreográfia, de az már nem önmaga, hanem a koreográfus egyéniségét mutatja. Egy-egy műsorra, fesztiválra való készülődéskor maguk a táncosok is készíteken koreográfiát: azért tudnak vele azonosulni, mert az övék. Nem az enyém.

Cívishír: – A hastánc üzen: bánj magaddal jól, hozd tudomásra a legféltettebb titkokat is. A már megannyi elismerést hozó siker titka a szigor vagy éppen az engedékenység? Milyen módszerrel dolgozik?
Estella: – A hastánc sikerek titka a jó alap. A hastánc olyan mint az ábécé. Ha tudod az ábécét, akkor tudsz írni, olvasni. Ahhoz ragaszkodom, hogy a hastánc ábécéjét alaposan tanulják meg, és akárhova mennek, már ne tudják „elrontani” őket. Minden más csak kombináció, éppen úgy, ahogy írásnál kombináljuk a betűket. Szokták mondani, nagyon engedékeny vagyok. Jó tánccal mindig le tudnak venni a lábamról. A módszer! Nem is tudom, talán az, aamit a Debreceni Népi Együttesben Bandi bácsi sulykolásnak hívott. Amíg nem látom tökéletesnek, állandóan visszatérek rá. Aki hosszú távon akar valamit elérni a hastánccal, annak tökéletesen meg kell tanulni az alapot. Minden más csak porhintés.

Cívishír: – A közeljövőre nézve milyen tervek lelkesítik?
Estella: – November 6-ra tervezzük a Kölcsey Központba a VII. Debreceni Hastáncfesztivált, most arra készülünk. Márciusban Nyíregyházán lesz a IV. Nyíregyházi Hastáncfesztivál. 2011 áprilisában szeretnénk megrendezni a II. Debreceni Hastáncversenyt. Az első debreceni versenyen 202 versenyző volt, de sajnos szponzor hiányában a további szervezés nehézségekbe ütközik. Jó lenne most már Debrecentől is segítséget kapni, mert ezek a táncosok világszerte öregbítik a város hírnevét. Ha lenne verseny, az első helyezett díja már megvan, ugyanis idén nyáron Kairóban tanítottam az Ahlan wa Sahlan hastáncfesztiválon és világbajnokságon, és a II. Debreceni verseny I. helyezettjét kivihetném a 2011-es világbajnokságra versenyezni. Az idei kairói versenyen 1 500 táncosból 7. lett a tanítványom, Kövér Beáta. 2010 decemberére, a mesterkurzusra és 2011 júniusára a jövő évi Ahlan wa Sahlanra ismét meghívtak tanítani és zsűritagnak, ha nem indítok versenyzőt. De inkább szeretnék versenyzőket vinni...

Bereczki-Csák Helga