Böjte Csaba: a lét nem jár alanyi jogon
A szerda esti Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtár olvasásnépszerűsítő programján már jóval a kezdés előtt látni lehetett: a Díszterem bizony kicsi lesz. Sőt, 7 órára, a kezdés idejére már a „Refi” Oratóriuma sem volt elég, minden talpalatnyi helyen emberek álltak, de még a bejárat előtti hely és a karzat is zsúfolásig tele volt. Csaba testvér – távol álljon tőlem a tiszteletlenség, de- olyan jó hangulatot teremtett, olyan őszinte nevetést csalt ki történeteivel az emberekből, hogy öröm volt hallgatni. Humora, őszintesége, egyenes, nyílt jelleme, sziklaszilárd hite betöltötte a teret, és most senkit nem érdekelt, ki milyen felekezethez tartozik: az ő szavait idézve „ mind emberek vagyunk.” Azzal kezdte mondandóját, hogy Isten nagyon szeret bennünket, és a legfontosabb feladat: merjünk nekiállni önmagunk kibontakoztatásának, és ne riadjunk vissza a nehézségektől. Ezek megoldása csak többé teszik az embert, hiszen minden feladathoz fel kell nőni. A gondok felvállalása többé, gazdagabbá teszi az embert. Tegyük fel magunknak a kérdést: hogyan állok ÉN az élet nagy feladataihoz? Merem-e vállalni a feladatot? Tudunk-e örvendeni annak, ami van? A mennyei atya adta nekünk ezt a szép világot, és hozzá két kezet, de van-e bennem hála?
Az őzike is rosszul járhat
Böjte Csaba is elismerte: ugyan nem könnyű otthont teremteni, megélni, de emlékeztetett: alanyi jogon nem jár a lét! Azt az őzikét megeszik a farkasok, amelyik nem vigyáz, nem figyel. A Kárpát-medencében élő magyarságnak is ezt kell megértenie. Az élet nem az igazságról, hanem a létért való küzdelemről szól. És- ha már iskola- az árvaházairól és eddig több mint 2 ezer megmentett gyermekéről híressé vált szerzetes elmondta: az iskola legfőbb feladata, hogy az életre készítsen fel. Erre a létező világra, nem egy másikra, arra, ami várni fogja néhány év múlva. „Ugyanakkor az élet szép, hiszen Isten ajándéka!”
Minden gyermek egészen más -ajánlotta ezt a pedagógusok figyelmébe-, Isten minden gyermekben elültetett valamilyen értéket. Ezt kell kibányászni, elő kell hozni. „ Isten nem teremt selejtet. Ő minden imát meghallgat, és aztán gyermekbőrbe csomagolja az ajándékot. A gyermek olyannak érzi magát, amilyennek a mi szemünk tükrözi. Ha azt látja, hogy örülünk neki, mosolygunk rá, elhiszi, hogy ő jó, hiszen neki örülni lehet.”
A gyermek érték!
Az egyik legnagyobb problémának a demográfiai kérdést nevezte: nem vállalnak az emberek gyermeket. Nagyobb ajándékot senki nem adhat a saját gyerekének, mint testvérkét, testvérkéket. Pedig van jövő, van tovább-tette hozzá Csaba testvér.
Majd nagy nevetés közepette idézte fel, hogyan kapta feladatul a kicsik védelmezését, megmentését: egyszer egy asszony kereste fel, hogy az állomáson talált gyermeket fogadja be. Aztán a szomszéd falu plébánosa küldött hozzá két gyermeket. Ekkor még ellenállt, aztán felvállalta ezt a feladatot: ma már a 39. házat építik, közel 2 ezer gyermekről gondoskodnak.
A rendezvény végén nemigen akadt olyan, aki az alapítvány céljaira gyűjtött összeghez ne adott volna a perselybe.
Hiszen jól tudjuk: pátosszal még egy gyermek sem lakott jól.
Aki szeretne segíteni a ferences rendi szerzetesnek és az ő Dévai Szent Ferenc Alapítványának, megteheti nemcsak pénzzel, hanem önkéntes munkával, vagy egyéb módon is. Bővebb információk az alapítvány honlapján!
