A hadseregről Istenre váltott
Márton napján illendő megemlékeznünk a névadóról, mielőtt mindenki szeme előtt a libalakoma, az eszem-iszomság és más élvezetek képe villanna fel. A legenda szerint Szent Márton Pannóniában, Savariában (ma Szombathely) született a 4. században. Márton a római császár katonájaként szolgált. Egyszer Franciaországban egy hideg téli estén megosztozott köpenyén egy koldussal, ami után éjszaka megjelent álmában Jézus – a koldus alakját öltve magára. Az álom hatására megkeresztelkedett, s onnantól kezdve a hadsereg helyett Istent szolgálta. Jóságos misszionárius vált belőle, és még életében püspökké akarták szentelni. Ám állítólag amikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől a ludak óljába bújt. A libák azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, s felfedték Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben végül mégis csak püspökké szentelték.
Egy másik történet szerint a hagyomány a római időkre nyúlik vissza. November 11-e ugyanis a naptárban ősidők óta a téli évnegyed első napja: ilyenkor megkóstolták az új bort, s az új termés is kitartott bőven. Nagy eszem-iszomokat tartottak hát, hogy a következő év se szűkölködjön a jó termésben. Ez a nap zárja le – a népszokás szerint – az éves gazdasági munkákat, s ekkor veszi kezdetét a természet téli pihenő időszaka. A Márton-nap egyben a karácsonyi, 40 napos böjtöt megelőző utolsó nap is, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett.
Nem lesz ez másként Debrecenben sem: a hétvégi programokat elnézve az éhes bendőt, akárcsak a libákat, megtömhetjük mindenfélével, és várhatóan a torkok se maradnak majd szárazon.
